Ausstellung Freunde - Barátok

"A svájci-magyar baráti és alkotói kör, Hans Peter Bauer, Chesslay György és Rózsa Miklós közös kiállításának eredetileg az lett volna a címe, hogy „Fejek”, aztán ez „Arcok”-ra módosult, végül úgy döntöttek, nem kell semmilyen utalás, a néző hívószavak nélkül is eligazodik ebben az anyagban, kedve szerint kalandozhat a szobrászat, a festészet és a fotóművészet műtárgyai között. Ezt az anyagot a frissesség és a minőség tartja össze. A szobrászok műveiben metamorfózisok során vezet az utunk, az emberi és az állati létformák állandó változásban és kölcsönhatásban állnak, míg a fotóművész munkái dokumentatív jellegűek.

...A kiállítás harmadik alkotója a fotóművész Rózsa Miklós, aki 50 évet élt Svájcban, mielőtt hazatelepült volna. Iskolái, tanulmányai, díjai száma kivételes egyéniségről tanúskodnak, aki mindig is a fotóművészet és a filmgyártás területén dolgozott. Az itt kiállított „Barátok” sorozata legújabb munkája kiváló minőségű, de kamerája márkáját nem kívánom elárulni. Nem a gép teszi az embert! Nem állítja be a jelenetet, hanem megvárja a pillanatot. Szelektál és komponál, miközben látszatra a világ legegyszerűbb dolgát tette: meglátogatta svájci és magyar barátait és lefotózta azokat a saját környezetükben. A családok, párok, barátok, hol zártkörű csoportokban, hol szólóban vannak megjelenítve. Állnak, ülnek, esznek, zenélnek, beszélgetnek – a leghétköznapibb cselekvéseket végzik. Van, aki a kamerába néz, más a saját dolgával van elfoglalva. Természetesen viselkednek, senki sem pózol. Sohasem a polgári otthon a meghatározó, hanem mindig az ember van a középpontban. Amikor tegnap végigsétáltunk a kiállított fotókon, még nem voltak a munkák képcímekkel kisérve, így megkérdezte, mit gondolok, ki a svájci, ki a magyar.

A felét ha eltaláltam, a svájciakat magyarnak néztem, és fordítva. Rózsa Miklós kettős baráti körét átfedések jellemzik, pedig közel sem egy szakma képviselői, hiszen van itt művész, zenész, szociális munkás, történész, filmes, sorolhatnám.

Ezek a képek egy pillanatnyi állapotot rögzítenek, ugyanakkor egyben időablakok, melyeken keresztül számba vehetjük barátainkat, ismerőseinket, hogy 20-30 év múlva elcsodálkozzunk a dokumentummá nemesedett munkákon. Ilyenek voltunk, így öltözködtünk, ilyen tárgyakat gyűjtöttünk, ilyen bútorok vettek minket körül.

Végezetül csak annyit: nem tudom, hogyan kell hidat építeni, de hidat emberek és országok között valahogy úgy kell, ahogy teszik azt Rózsa Miklós és művészbarátai."

Kozák Csaba

Elhangzott 2011. szeptember 30-án a budapesti noMade Galériában.